Arab
|
Az arab a világ legrégebbi tiszta vérben
tenyésztett lófajtája. A történelem
elõtti idõkben Ázsiában és Közel-Keleten
élt vadlovak leszármazottja. Az arabot több országban
háziasították, így a helyi feltételeknek
megfelelõen egymástól eltérõ típusok
alakultak ki. Ezek közül a sivatagi arab, a beduinok lova
a legismertebb.
A beduinok olyan lovat akartak, melynek külleme megnyerõ,
és amely képes alkalmazkodni a zord sivatagi körülményekhez.
Így hát elkezdõdött a 2000 éves szelekciós
tenyésztõi munka. A kancákat bátorságuk
és állóképességük, a méneket
pedig a külsejük és intelligenciájuk alapján
válogatták. A beduinok ügyeltek a fajta tisztaságára,
csakis tiszta vérû egyedeket vontak a tenyésztésbe.
A lovakat beltenyésztették is, hogy a lehetõ legjobban
rögzítsék a fajtajelleget.
A fejlõdésére nagy mértékben hatott
az iszlám vallás. A 7. században a próféta,
Mohamed ismerte fel a bátor, gyors és mozgékony
lovak jelentõségét a hadviselésben. Híveinek
szinte kötelezõ volt a lovak szeretete, tisztelete, és
azt hirdette, hogy a lónak adott minden egyes gabonaszem után
a hívõ egy bûne a mennyben megbocsáttatik.
Ahogy az iszlám birodalom terjeszkedett, az arab ló egyre
népszerûbb lett Európában. Az európaiak
is felismerték a fajta remek tulajdonságait, ezért
nemsokára mindenhol próbálták a helyi fajtákkal
keresztezni.
Mivel az arab jól örökíti utódaiba felépítését,
hamarosan népszerû lett mint fajtaalapító-és
javító ló. Ennek következtében jobban
hatott a világ lóállományára mint
bármely más lófajta a világon.
Minden melegvérû fajtában találkozunk arab
vérrel, de sok póni és néhány hidegvérû
kialakulásában is szerepet játszik az arab vér.
Jellemzõk:
Szín: pej, sárga, szürke
Marmagasság: 150-155 cm
Küllem: csukafej, tûzött nyak, rövid hát,
mély szügy, izmolt far, kemény végtagok
Viselkedés: intelligens, kitartó, tüzes, bátor
Használati mód: hátas-és versenyló,
illetve fajtajavító
Kialakulás:
Ázsiai vadló-> ARAB